Gyönyörű nap sütötte reggelre ébredtem. A madarak csipogtak, a felkelő nap az arcomba vetette, zabolázatlan sugarait. Imádok így ébredni. Egyetlen kis pöti'málőr' volt a reggelben. Mégpedig az, hogy hajnal 7 óra van, szombat és menni kell dolgozni. Mondjuk ezen a reggeli kávé és az első szál cigi át is lendített sikeresen, így boldogan és kiegyensúlyozottan kezdhettem meg a munkanapot. Aha, persze. Gondoltam én kis naiv!
Szinte ki se nyitottuk még mikor, becsattog az üzletbe egy kis szőke, kék szemű törpecirkáló. A gyermek kb. egy éves lehetett. Két lépéssel mögöttük a kispöcsös nővére és a két 'szülő'. Azt, hogy a SZÜLŐ szó miért került idézőjelbe, hamarosan megtudjátok.
A családot már láttam a parkoló felől közeledni. Épp mikor odapillantottam a kiscsaj kapott apától egy atyait. Az én olvasatomban az erőszak mindenfajtája elítélendő dolog, ezért a vérnyomásom és az adrenalin szintem pillanatok alatt az egekbe szökött, de uraltam a vágyaimat és nem mentem ki a pasast ugyanúgy szájbaverni, mint ahogy néhány pillanattal ő tette a gyermekével.
Természetesen privát emberként azonnal és zokszó nélkül közbe avatkozom.
Nos, pillatokon belül a Család és annak vezető Alfa Istenlába belép hozzánk, feltehetően vásárlási szándékkal. Jönnek- mennek, nézegetnek, én közben teszem a dolgom. Csak megcsapja a fülem, hogy nem csak a picilány szerepel szülök közellenség listáján, hanem a legkisebb csemete is. A hölgynek legkevésbé sem nevezhető nő nemű emberszerűség idegbeteg módjára beszélt, nem is inkább visított a gyerekkel.
A cérna ott pattant el amikor anya megragadta a kisebbik gyerkőcöt és megrángatta. Itt vége volt. Oda léptem és közöltem velük. Hogy ezt azonnal hagyják abba, különben rendőrt hívok. Béke és csend az áruházban. Megvették amit akartak és távoztak.
Egyetlen pici, apró kérdés merül fel bennem, ha ilyet látok: AZ ILYENNEK MINEK GYEREK??????
Én tudom, hogy nehéz egy gyerekkel együtt éltem hosszú évekig a kereszt fiammal, sokszor az idegeinkkel játszott és húzta ki azt a bizonyos gyufát. Mindezek ellenére soha nem fordult elő, hogy így viselkedjünk vele, soha. Nem szeretnék senki nevelési módszerei felett pálcát törni, nem tisztem. Csak seggig felháborodtam azon, hogy jelen esetben az erősebb kihasználva testi fölényét sakkban tartotta a gyengébbet. Másrészről meg 30 év múlva ezek a gyerekek ugyan így fogják megoldani a problémáikat?! Verbális és nonverbális erőszakkal?!
